Budapest örökké nyüzsgő belvárosának szívében, a Reáltanoda utcában áll egy épület, amelyben immáron 140 éve sok szempontból a "leg"-ek iskolája működik. Az Eötvös József Gimnázium a legrégebbi nem felekezeti középiskola Budapesten, a főváros első reáliskolája, az ország első magyar tannyelvű főreáliskolája, de 1859-ben a birodalom második legnépesebb iskolájának is tudhatta magát. Nyugodtan állítható, hogy akármilyen zivataros időket is hozott az elmúlt másfél évszázad történelme, az Eötvös József Gimnázium mindig képes volt fennmaradni és magas szinten, sokirányúan oktatni, nevelni diákjait.

1. Történeti előzmények

Az oktatáspolitika-történet vonatkozó évtizedeinek vázlatos ismertetése is szükséges ahhoz, hogy - az adott korba helyezve - megérthessük az iskola létesítésének valódi értékét, újdonságát.

A magyarországi iskolák a XVIII. század közepéig egyházi, felekezeti iskolák voltak. Az első állami iskolaügyi szabálykönyvet, a latin nyelvű "Ratio Educationis"-t Mária Terézia rendelkezésére 1777-ben készítették. Célja az iskolák szervezeti és tananyagbeli egységesítése, a korábbi felekezeti jelleg megtartása mellett az állami rendelkezés-felügyelet alá vonása volt.

A Bach-korszakban Thun Leó közoktatásügyi miniszter az abszolutizmus érdekeinek megfelelően irányította az iskolapolitikát azzal a céllal, hogy császárhű hivatalnokokat képezzen, de egyúttal intézkedéseivel a polgárosodás igényeinek is igyekezett megfelelni. Mindez az 1849 őszén életbe léptetett "Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich" (Tervezet a gimnáziumok és reáliskolák szervezetére Ausztriában) elnevezésű szabályzatban öltött testet, amelynek alkalmazását Magyarországra is kiterjesztették. Bevezette például az érettségi vizsgát, amelynek sikeres megszerzése esetén bármelyik egyetemre be lehetett kerülni. Ugyanakkor a nem német anyanyelvű iskolákat kötelezték a német nyelv oktatására, illetve később a felsőbb évfolyamokon minden tantárgyat német nyelven kellett oktatni. Mindezek alapján kétféle - gimnázium és reáliskola - középiskolai iskolatípus működött.

A reáliskola a Bach-korszak jellegzetes iskolatípusa volt. Az "Entwurf" így jelöli meg célját: "középiskola, mely az alacsonyabb rangú ipariskolák és a magasabb technikai iskolák között egyrészt középfokú műveltséget nyújt bizonyos foglalkozási ágakhoz, másrészt a technikai iskolák által adandó legmagasabb szakképzettséget tudományosan megalapozni tartozik."

Néhány korabeli adatot érdemes felidézni ahhoz, hogy érzékelni tudjuk, milyen jelentőséggel is bírt az iskola alapítása. Az osztrák birodalom első hatosztályos főreáliskolája 1850-ben nyílt meg Pozsonyban. Ezt követte 1854-ben a Pest-városi főreáliskola - az Eötvös József Gimnázium őse - majd a budai 1855-ben, mely a mai Toldy Ferenc Gimnázium elődje. 1854-ben Budán és Pesten három középiskola működött: az 1687-ben alapított egyetemi katolikus, az 1717-től működő kegyesrendi és az 1823-tól okító evangélikus gimnázium. Az iskola így a legrégebbi nem felekezeti tanintézmény Pest-Budán.

Ma az Eötvös József Gimnázium történeti elődjének tekintjük - bár a bécsi kormány ezt a folytonosságot nem ismerte el - a valószínűleg 1847-ben alapított és Pest városa által fenntartott, piarista négyosztályú városi reál- és főelemi tanodát, mely a Kötő utca 3. szám alatti épületben kapott helyet.

A helytartótanács 1851. november 15-én kelt 1312. számú rendeletében felszólítja Pest város polgármesterét, hogy állítson fel egy, az Entwurf előírásai szerinti, három osztályból álló reáliskolát. Ez a magyar nyelven írt rendelet az első hivatalos, az iskola alapítására vonatkozó irat, melynek másolata megtalálható az intézmény régi irattárában is.

1854 őszétől Thun miniszter megelégelve az időhúzást, közvetlen beavatkozással siettette az Entwurfban foglaltak magyarországi végrehajtását és ezzel az iskola ügyének megoldását. A városi tanács megkérdezése és hozzájárulása nélkül megbízta Weiser Józsefet, a bécsi Landstrasse-i főreáliskola igazgatóját az alapítandó pesti intézet ideiglenes vezetésével. Az iskola számára a pesti Vigadó (Redout) egyik, a szabadságharc alatt megrongált szárnyépületének első emeletén jelöltek ki termeket. 1854. november 17-én magyar és német nyelvű falragaszok - melynek eredeti példánya sajnos nem maradt az utókorra - adták a pesti polgárok tudtára, hogy a községtanács hatosztályú reáliskola felállítását határozta el. Tartalmát az iskola régi irattárában megtalálható német nyelvű másolatból ismerhetjük meg. Ebből tudjuk, hogy beíratási díjként 2 forintot, egész évi tandíjként 10 forintot, könyvtáralapításra 1 forintot kellett fizetni. 1854. december 25-én Thun miniszter kinevezte a tanárokat, és az iskolát nyilvános joggal ruházta fel: megkezdhette működését hazánk fővárosának első reáliskolája.

2. A hatosztályos német nyelvű főreáliskola (1854-1860)

Az ünnepélyes megnyitó január 13-án, szombaton történt. Weiser igazgató itt fogalmazta meg az iskola - sok tekintetben máig érvényes - filozófiáját, német nyelven: ..."A reáliskola feladata a fiatalságot reális, a gyakorlati élethez szükséges és használható ismeretekkel felszerelni. Ezt olyan mértékkel kell megvalósítani, hogy a tanulók az iskolában tanultakat könnyedséggel és biztonsággal tudják alkalmazni az életben. Itt nem használ semmiféle hazug papiros. Minden tanuló egy magára utaló élő bizonyítvány, az életben kell bizonyítania, hogy nemcsak ült és öregedett az iskolapadban, hanem valóban hasznosat tanult...Ezt pedig csak akkor érheti el, ha a gondos iskolai oktatást otthon egyéni szorgalommal megfelelően kiegészíti s alátámasztja..."

Weiser igazgató küldetését végrehajtva visszatért Bécsbe. A városi tanács az iskola vezetését ideiglenesen Stern Istvánra, a tantestület legidősebb tagjára bízta, aki egy morvaországi főelemi iskolából került Pestre. 1855. október elsején a 26 éves Walser Ede lett az első kinevezett igazgató.

Az 1856/57-es tanévben befejeződött a magyar nyelvű párhuzamos képzés. A döntéssel Walser Ede nem értett egyet.

Az 1857/58-as tanévben új otthonába, mai épületébe költözött az iskola. A város községtanácsa már 1854. március 30-án - amikor az oktatási intézmény létesítését elhatározta - új épület építését is tervbe vette. 1854. április 10-én megvette a Kohlbacher-gassében (Zöldkert utca), a mai Reáltanoda utca 7. szám alatt levő Körösi-udvart, mely Nagykörös város tulajdona volt. A tervrajzot és költségvetést Hild József városi építész készítette el. A négyszög alakúra tervezett háromemeletes épületnek azonban - pénzhiány miatt - csak a homlokzati része és a bal szárnya készült el. Az új iskolaépületet - amely kimagaslott a belvárosi földszintes házak közül - 1857. október 4-én, Ferenc József neve napján adták át ünnepélyes keretek között. A városi tanács nemcsak új épületről, hanem annak korszerű berendezéséről, felszereléséről is bőkezűen gondoskodott. A vegytani laboratórium páratlannak számított az országban, és még a külföldi szakemberek érdeklődését is felkeltette. Létrehozója Preysz Móric, az iskola vegytantanára, aki egyaránt maradandót alkotott a magyar és az egyetemes kémiatudományban. Négy évvel megelőzve a világhírű tudóst, Pasteurt, - akiről a Preysz által kidolgozott módszert elnevezték - már 1861-ben ismertette a tokaji borok utóerjedését megakadályozó kísérleteinek eredményét. Nagy érdemei vannak a pesti víz- és gázvezeték kiépítésében is. Emlékét az iskola bejáratánál márványtábla őrzi. A hatablakos, cserfahéjjal borított, célszerűen berendezett tornaterem is egyedülálló volt a maga korában. Állandóan fejlődött, gyarapodott a természettani és a természetrajzi szertár valamint a könyvtár is.

Az 1858/59-es évkönyvben Ney Ferenc - a későbbi tekintélyes igazgató - érdekes tanulmányt írt a "tanodai fegyelemről". Álláspontja szerint ennek eszközei a figyelmeztetés, a megrovás, végső esetben az iskolából való eltávolítás. Az intézményen belül a szigorúbb testi fenyítéseket megtiltották.

1859-ben 505 tanulójával a brünni reáliskola után a birodalom legnépesebb iskolája volt. 1860-ban az igazgató már aggodalommal írja: "az alreáltanoda valamennyi osztályát sokkal számosabban látogatják, mint az oktatás érdeke kívánná". Egyes osztályok tanulólétszáma meghaladta a 100 főt, az első osztályba 160, a negyedik osztályba 101 tanuló járt 1858-59-ben.

3. A hatosztályos magyar nyelvű főreáliskola (1861-1875)

Az iskola rövid hat év alatt kétségtelenül felvirágzott. Azonban egy dolog - a legfontosabb - hiányzott: a diákokat nem magyar nyelven oktatták. Bár Walser Ede igazgató Pestre érkezése után azonnal elkezdte tanulni nyelvünket. (Ahogy említettük, ő volt az, aki ellenezte a magyar osztályok megszüntetését.)

A Bach-korszak lezárult és a némi enyhülést kihasználva 1860 nyarán a város vezetése határozatot hozott egy önálló, hatosztályú magyar főreáliskola felállítására, vezetésével Ney Ferencet, a magyar nyelv tanárát bízták meg, aki eddig is elhivatottan küzdött a magyar főreáliskoláért. Néhány héttel később egyhangú szavazással megerősítették e tisztségben, és ezzel a következő 33 évben, mint a magyar pedagógiai élet egyik legkiválóbb alakja állt az intézmény élén.

A kedvező kibontakozást az a körülmény is gyorsította, hogy 1861. január 2-án a városi hatóság - az 1848-as törvények szellemében - alkotmányos alapon újjáalakult. Az új hatóság, a közgyűlés - a korábbi községtanács - január 8-án megalakította az iskolai bizottságot, melynek elnökévé Eötvös Józsefet választotta meg. Másnap az iskolai bizottság - Eötvös vezetésével - megjelent az iskolában. (Történeti tény, hogy gimnázium névadója ekkor lépett először a később róla elnevezett intézmény falai közé.) A szülők nyilatkozatát kérték, milyen nyelven kívánják gyermeküket taníttatni. A döntő többség - 78 százalék - Kazinczy, Kölcsey nyelvét, a magyart választotta. A közgyűlésnek ki kellett mondania, hogy a következő tanévtől csak magyar nyelvű reáliskolát tart fenn. Ezzel az első önálló magyar tannyelvű főreáliskola valósággá vált!

1863-ban a helytartótanács törölte az alreáliskolában a magyar történelem tanítását. 1864-ben pedig elrendelte, hogy néhány tantárgyat német nyelven kell tanítani. A tantestület ellenállását Eötvös József is támogatta, így valószínűleg neki is köszönhető, hogy ezeket a rendelkezéseket nem valósították meg.

Hamarosan komoly összegű adománnyal lett gazdagabb az intézmény. 1862-ben Szilágyi István pesti gombkötőmester, kinek műhelye a Károlyi utcában állt, egész vagyonát, 160.000 forintot (ez ekkor 160 tanár egy évi fizetésével volt egyenlő) adta az iskolának. Az alapítvány kamatait a "szegény pesti mesteremberek fiai nevelési és taníttatási segélyezésére" fordították. A donátor emlékét az 1870-ben a földszint és az I. emelet közötti lépcsőfordulóban elhelyezett tábla, valamint az igazgatói szobában található, az iskola jeles festőművész tanára Szemlér Mihály által 1876-ban készített festmény őrzi napjainkban is.

1867. február 26-án az iskola tanári testülete tisztelgő látogatást tett a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élére kinevezett Eötvös Józsefnél.

Az intézmény tekintélyét növelték a tanári kar által a fiatal iparosok számára ingyenesen tartott ismeretterjesztő előadások. Ugyancsak népszerűek voltak a felnőttoktatási, a vasárnapi és az esti ipariskolai, majd 1869-ben az önkéntes katonák számára szervezett fizikai és kémiai előadások is.

Kevésbé ismert tény, hogy ebben az időszakban Ney igazgató hozzájárulása nyomán Munkácsy Mihály néhány hónapig (1870. május-augusztus) az akkori rajzteremben - a mai díszteremben - dolgozhatott, mivel Pesten kevés olyan megvilágítású műterem volt, mely a nagy vászonra dolgozó művész igényeinek megfelelhetett volna.

Az 1868-as népoktatási törvény megalkotásakor Eötvös József figyelembe vette Ney Ferenc észrevételeit, javaslatait. Eötvös a reáliskolát a gimnáziummal egyenértékű középiskolává akarta fejleszteni, de tervének megvalósítását 1871. február 2-án bekövetkezett halála megakadályozta. 1872-ben, Eötvös József özvegyének hozzájárulásával az iskola 1863-ban megalakult önképzőköre felvette az "Eötvös József Önképzőkör" nevet.

4. A nyolcosztályos reáliskola (1875-1935)

Az 1875. június 8-án kiadott vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet 1875/76. tanévtől kezdve fokozatosan nyolcosztályúvá alakította át a hatosztályú reáliskolát. Tanterve közelített a gimnáziumok tantervéhez és bevezette az érettségi vizsgát. Az iskolaévet 10 hónapról 9-re csökkentette.

1889-ben, 75 éves korában meghalt Ney Ferenc igazgató, aki 33 évig kötődött iskolánkhoz. Elméleti és gyakorlati munkásságával alapvetően hozzájárult a magyar tanítási nyelvű reáliskola és a magyar nevelésügy fejlesztéséhez. Az épület bejáratánál 1979-től látható emléktáblája.

Balló Mátyás az iskola kémia tanára, egyben a Fővárosi Vegyészeti Hivatal vezetője, 1869-1901 között olyan jól felszerelt laboratóriumban képezte a diákokat, melyben a városháza intézkedésére közegészségügyi és élelmiszer vizsgálatokat is végeztek. A nyolcvanas évektől Budapest lakosságának ugrásszerű megemelkedése miatt ezek a vizsgálatok Balló minden idejét lekötötték, ezért a főváros vezetése iskolánkban tápszervizsgáló intézetet állított fel, megszervezője, első igazgatója természetesen a nagyhírű, külföldön is ismert szaktekintély, az MTA levelező tagja Balló Mátyás lett (1901).

A sok kiváló pedagógus teljeskörű felsorolása lehetetlen vállalkozás lenne, azonban mindenképpen említésre méltó az 1903-1939 között itt dolgozó dr. Bodnár Gyula magyar-francia szakos tanár neve, aki meghonosította a rendszeres tanulmányi kirándulásokat és az ifjúsági színjátszást, ahol még a díszlettervezés és -készítés is a diákok feladata volt.

Az iskola ötven esztendős fennállása alkalmából díszünnepséget rendeztek, emlékkönyvet (1905) adtak ki - azóta is ez a szokás a kerek évfordulókon - és megalakították a volt tanítványok egyesületét, melynek első elnöke Alpár Ignác, a gimnáziumban 1871-ben végzett neves építész lett. (A II-III. emeleti lépcsőfordulóban emlékezik meg róla a fiatalabb nemzedék.)

A század első évtizedeiben még jobban megerősödött a reáltantárgyak oktatása: a fizikai-, kémiai- és a műhelygyakorlat, rendszeressé vált a gyakorlati nyelvoktatás.

A négy évig dúló és pusztító I. világháború sajnos a gimnáziumot is súlyosan érintette. Az iskola hősi halottainak nevét a bejáratnál található márványtáblán őrizzük, az I-II. emeleti lépcsőfordulóban pedig Ligeti Miklós szobrászművész - egykori Eötvös-diák - alkotása emlékezik meg róluk. Ez a legnépszerűbb szobor a gimnáziumban, mert "Eötvös-hagyomány", hogy aki reggelente megsimogatja a központi alak fejét, elkerüli az aznapi felelést.... Tíz tanár és sok tanuló bevonultatása, a fokozódó szegénység komoly nehézségeket okozott. 1918 őszén a spanyolnátha-járvány miatt szünetelt a tanítás.

Az őszirózsás forradalom alatt tengerészkülönítmény szállta meg az iskolát. 1918. október 29-én reggel, a Magyar Nemzeti Tanács mellett működő és a fegyveres felkelést előkészítő katonatanács az épületben rendezte be főhadiszállását. Ekkor és a Tanácsköztársaság hónapjai alatt új tanárokkal bővült a tanári kar, a változás természetesen nehéz feladat elé állította az egész oktatásügyet. "Ezekben az években a városi politikában a szabadelvű iránynak egyre balrább tolódó szárnya uralkodott... A politikai nyomás hatása alatt szinte tüntetően kezdtek intézetünkbe szivárogni olyan tanerők, akik maguk sem csináltak titkot radikális gondolkodásukból. Mint modern felvilágosultak szerepeltek az iskolában, az olyan nehezen ellenőrizhető tanári munka leple alatt terjesztették radikális felfogásukat, és az arra alkalmasnak látszó tanulókat a Galilei-körbe irányították. A tanári testületnek tudomása volt ezekről, voltak akik szóvá tették a dolgot. Erre mindig az volt a felelet, hogy a Galilei-körben csupán szociológiával, ezzel az iskolából mostohán kizárt fontos új tudománnyal foglalkoznak, és csak előnyére válik ifjúságunknak, ha szélesebb látókörrel lépnek ki a világba." - olvasható a Hetvenötéves Eötvös József Reáliskola Emlékkönyvének 86-87. oldalán.

A háború, a Tanácsköztársaság, a fehérterror évei után lassan visszatér a régi kerékvágásba az oktatás.

Az iskola 1921-ben vette fel Eötvös József nevét, mely azóta - elfogultság nélkül állítható - fogalommá vált.

A hagyományok tiszteletére mindig nagy hangsúlyt fektető Eötvös József Gimnázium 1923-ban Baráti Egyesületet hozott létre, mely ma is működik.

A hetvenötéves évkönyvben krónikaíró rögzíti: "1925 nyarán a villamos világítást minden helységbe bevezették, s emiatt a tanítás csak szeptember 18-án kezdődhetett."

1925-ben alakult az Ifjúsági Bélyeggyűjtők Egyesülete és a Sakk-kör.

Az önképzőkör természettudományi szakosztálya 1928-ban rádiókiállítást rendezett a tanulók munkáiból. A postaigazgatóság engedélyével leadóállomást létesítettek, melynek adását Rómában is fogták. A szaksajtó és a napilapok egyaránt elismeréssel szóltak a diákok teljesítményéről, a kiállítás színvonaláról.

A 75 éves jubileum évében komoly kutatómunkával összeállították a volt tanulók és a hősi halottak névsorát. Az öregdiákok, hogy megörökítsék a kerek évfordulót, plakettet készíttettek Martinelli Jenő szobrászművésszel, aki természetesen szintén e iskola falai között tanult.

5. A nyolcosztályos gimnázium (1935-1945)

1935-től az első osztály gimnáziumi osztály lett, és 1942-re teljessé vált a nyolcosztályos képzés.

Az iskola mindig időben figyelt fel a tudomány és a technika vívmányaira, így vezette be elsőként az országban a filmoktatást a harmincas évek közepén. Az 1935/36-os tanévben öt tantermet rendeztek be filmvetítésre alkalmasnak, és 17 filmvetítéssel egybekötött tanítást tartottak a földrajz, természetrajz, fizika, egészségtan óra keretében.

Nevezetes újítás volt a faműhely létesítése, mellyel a fizikai munka megszerettetése, kézügyesség fejlesztése volt a cél. A legügyesebbek hegedűkészítéssel is megpróbálkozhattak.

Dr. Bognár Gyula tanár úr által korábban meghonosított tanulmányi kirándulások változatlanul népszerűek voltak. 1933/34-ben a főváros megvalósította a rendszeres kirándulóvonatokat azzal a céllal, hogy középiskolás évei alatt minden budapesti tanuló elfogadható áron, megismerhesse a hazáját. A sikeres megvalósítás érdekében a főváros Bognár Gyulát kiadványok, térképek összeállításával, komoly szervezési feladattal bízta meg.

Az ifjúság életét színesítette a cserkészmozgalom.

A II. világháború is sok fájdalmat okozott a gimnázium életében: tíz tanárnak kellett bevonulnia. 1944 szeptemberétől az első és második emeleti tantermeket a német katonaság vette igénybe. Ugyanekkor érte az épületet az első bombatámadás, amely megsemmisítette a műhelyberendezéseket és a fizika szertár anyagának jó részét. Az 1945. januári bombázás következtében a Károlyi utcai épületszárny a pincéig beomlott, elpusztultak az iskola országos hírű rajz-, ábrázoló, kémiai és fizikai múzeumai, szertárai, valamint a régi tanárok és növendékek tudományos és művészi alkotásainak összegyűjtött eredeti darabjai illetve másolatai, egyéb fontos dokumentumok. Az ostromzár idején iskolánk cserkészei, a Diákkaptár tanulói 24 darab négykerekű kiskocsival a svéd és a svájci vöröskereszt által adományozott élelmiszerekkel látták el a menhelyeket. Miután Pesten véget ért az ostrom, az iskola itt élő tanárai, diákjai azonnal megkezdték a romeltakarítást, az épen maradt berendezési tárgyak felkutatását és összegyűjtését.

6. A négyosztályos gimnázium (1945-1992)

Az 1945/46-os tanévben a gimnázium első osztálya helyett az általános iskola ötödik osztálya indult, majd fokozatosan négyosztályos gimnáziummá alakult át az iskola.

A centenárium évében - a korábbi hagyományoknak megfelelően - mindent megtettek azért, hogy megkeressék - 1920-ig visszamenőleg - az itt végzetteket. 1953. november 11-én a Bartók-teremben híressé vált öregdiákok közreműködésével ünnepélyes hangversenyt rendeztek. (Pl. Karinthy Ferenc saját elbeszélését olvasta fel, Beethoven B-dúr zongoratriójának 2. és 3. tételét Hernádi Lajos, Balassa György és Banda Ede adták elő.)

A gimnázium 1955-ben "100 érdemes és eredményes munkássága elismeréséül" az Elnöki Tanács Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetését nyerte el. "Nem szégyellhetjük ma sem e megbecsülést, sőt emlékét őrizzük, de valljuk, hogy feltűnő címek nélkül is lehet és kell tisztességesen, eredményesen dolgozni." - nyilatkozott erről a gimnázium igazgatója, Doba László az 1993/94-es Eötvös évkönyvben.

Antall József Magyarország néhai miniszterelnöke révén az Eötvös József Gimnázium is belekerült az '56-os események sodrába. Az iskola forradalmi bizottságot választott és ennek elnöke az akkor itt tanító fiatal történelem szakos tanár, Antall József lett. A forradalom leverése után távoznia kellett az Eötvös Gimnáziumból. Volt tanítványai 1994 márciusában márványtábla elhelyezésével tisztelegtek emlékének, melyet az I-II. emeleti lépcsőfordulóban láthat az érdeklődő.

1957/58-as tanévben újból megalakult gimnáziumunk nagy hagyományokkal rendelkező Eötvös József Önképzőköre. A kör tagjai színvonalas megemlékezéseket, vitákat, önálló szerzői és előadóesteket rendeztek.

1961. május 4-én Ambrózy Sándor szobrászművész által alkotott Eötvös József mellszobrot a főbejárat előtt lepleztük le.

1962 májusától kezdődően minden évben megrendezzük az Eötvös (Ifjúsági) Napokat.

Az utolsó negyven év eseményei közül mindenképp meg kell említeni, hogy 1971. február első hetében az "Eötvös-napok" keretében emlékezett meg a gimnázium tanári kara és a diákság a névadó halálának századik évfordulójáról. Az Eötvös-napok azóta már október végén zajlanak, nagy népszerűségnek örvendve az iskolapadot koptatók és az oktatók között egyaránt. A különböző sportesemények és vetélkedők, az utolsó napi fáklyás felvonulás mindig érdekes és izgalmas élményt jelentenek.

A 125 éves jubileum évében 1978. november 20-án az Erkel Színházban 2500 néző előtt hagyományosan Eötvös öregdiákok, tanárok adtak emlékezetes műsort. Az ünnep tiszteletére a második emeleten "Mit adott az Alma Mater a nemzetnek?" címmel rendezett kiállításon volt neves tanulók és tanárok alkotásait láthatták az érdeklődők.

1925/26-os tanévben iskolánkban alakult meg Magyarországon a második ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör, melynek 50 éves jubileumára kiállítást szerveztünk 1976-ban. Az erre az alkalomra kiadott, Eötvös Józsefet ábrázoló bélyeget olyan bélyegzővel láttuk el, melyen a gimnázium épülete látható. A világviszonylatban is kuriózumnak számító kiadványnak felbecsülhetetlen értéke van.

Érdekes információkat az "Eötvös Évkönyv" egyes számainak böngészésével szerezhet az érdeklődő. Köszönhető ez két másodikos diáknak, Nagy Ádámnak és Tarr Zoltánnak, akik az 1987/88-as tanévben 22 esztendős szünet után felelevenítették az iskola alapításáig visszanyúló hagyományt, és Kiss István tanár úr, az iskola címzetes igazgatója segítségével ismét összeállították az évkönyvet, mely azóta is minden évben megjelenik.

1951-1989 között nyolc igazgató váltotta egymást, a gimnázium 1945 utáni történetében először 1989-ben a tantestület maga választotta meg az igazgatót Doba László személyében.

A rendszerváltást követően, 1990 tavaszán szülői kezdeményezésre az iskola névadójáról elnevezett alapítvány jött létre. A szülőkből, tanárokból és diákokból álló kuratórium tanulmányi és szociális ösztöndíjakról dönt, amikor egyéni és csoportos támogatásokat, külföldi ösztöndíjakat, nyári táborokat, oktatási eszközök beszerzését segíti. 1997-ben ezen kívül még hat, különböző tanulmányi célt támogató alapítvány él a gimnáziumban.

1990-től a harmadik emeleten kialakított - Nagy Attila Csaba és Paizs Péter, a tantestület két pedagógusa által tervezett - háromszázszemélyes díszterem ad otthont a nagyobb rendezvényeknek. Itt helyezték el az 1995 januárjában a 140 éves jubileum tiszteletére Somogyi Győző Eötvös Józsefet ábrázoló olajfestményét. A díszteremhez vezető folyosón állandó - és folyamatosan bővülő - kiállítás látható a gimnázium történetével kapcsolatos dokumentumokból, tárgyakból.

7. A hatosztályos gimnázium indulása és néhány más büszkeség

1992-ben indult újra a hatosztályos gimnázium. Az iskolatípus iránti érdeklődés folyamatosan tart, átlagosan 8-10-szeres a túljelentkezés. Sikerét igazolja, hogy az "Eötvös-modellt" választotta Magyarország számos gimnáziuma Pannonhalmától Makóig.

Mind tartalmában, mind esztétikus, igényes megjelenésében egyedülálló a gimnázium történelemtanárai által írt hatkötetes, a világtörténelmet felölelő sorozat. Már az ország számtalan középiskolájában e történelemkönyveket használják. A gimnázium vezetése tervezi - a hatosztályos képzés követelményeit szem előtt tartva -, hogy a többi tantárgyból is saját könyveket készít, a történelmen kívül elkészült a földrajz és a verstan oktatásához szükséges anyag is.

Az iskola diákjai jól szerepelnek az országos versenyeken: angol, német, olasz, orosz, francia nyelvekből, matematikából, történelemből, magyar nyelv és irodalomból, fizikából, kémiából, számítástechnikából. Kosárlabdázóink is folyamatosan kiváló helyezéseket érnek el mind fővárosi, mind országos szinten. Az Eötvös-diákok szakmai és kultúrtörténeti vetélkedőkön öregbítik a gimnázium hírnevét. Az 1991-ben újjáalakult kórus is egyre előkelőbb helyet foglal el a zenei életben. 1996-ban a Magyar Rádió gondozásában elkészült az együttes műsoros kazettája. Ugyanebben az évben - a luxemburgi nagyherceg és Göncz Árpád öztársasági elnök úr meghívására - Luxemburgban énekeltek a Munkácsy kiállítás megnyitóján. A számos siker közül a legutóbbit említve, 1997-ben a VI. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen ismételten arany diplomát kaptak.

Jól felszerelt számítógépes szakterem és nyelvi labor áll a diákság rendelkezésére.

1997 februárjában kezdődtek meg az építési munkálatok, melynek eredményeként szeptembertől tágas, kultúrált ebédlő - megszüntetve az eddigi szűkös lehetőségeket - és sportolásra alkalmas helyiségek várják a diákokat. Elérhető közelségbe kerül egy másik régóta dédelgetett terv, egy korszerű úszómedence megépítése is.

A gimnázium büszkeségéről, a régi idők patinás hangulatát árasztó könyvtárról illik hosszabban megemlékezni.

A könyvtárhoz kapcsolódva feltétlenül meg kell említeni a jeles könyvtárost (1967-től), Jobbágy Károly tanár urat, akinek neve kétszeres József Attila-díjas költőként, műfordítóként is ismert. Szomorú ténnyel kell kiegészíteni krónikánkat, 1998 januárjában végső búcsút vettünk tőle. Alapos kutatómunka nyomán megírta a könyvtár történetét, és igyekezett rendszerezni a felgyűlt állományt. Az alábbi pár sor is döntően az ő megállapításaira épül.

A könyvtár egyidős az iskolával, hiszen tudjuk, a legelső, 1854-es beiratkozáskor 1 forintot kellett fizetni a könyvtáralapítás céljára. A könyvtár fenntartására illetve gyarapítására későbbiekben is áldoznia kellett minden tanuló szüleinek. Az így összegyűlt pénzből főleg XIX. századi német nyelvű műveket vásároltak. Az 1850-es évek végén Ney Ferenc az intézmény lelkes magyartanára, majd legendás igazgatója azt tapasztalta, hogy a könyvtár állományában kevés a magyar nyelvű kiadvány. 1862-ben 1624 kötet közül csak 400 tartozott ide. Ney ekkor a legjelentősebb folyóiratok hasábjain felhívással fordult a hazafias érzelmű honfitársakhoz. Felkérésére a mai napig élő nemes hagyomány teremtődött meg: az iskola tanárai és diákjai rendszeresen adományoztak értékes munkákat, komoly gyűjteményeket a könyvtárnak. A muzeális kincsek is feltehetően ezekből a nagylelkű adományokból származnak. Köztük olyan értékek találhatók, mint Rotterdami Erasmus 1528-ból való Adagiorum Opus-a, Horatii Flacci Opera-ja 1546-ból, Bonfini Rerum Ungari 1581-ből vagy Pázmány Péter Kalauza 1655-ös kiadása.

Az első időkben csak a tanárok számára működő könyvtár a századfordulóra ifjúsági könyvtárral is bővült, majd kialakult a szegény diákok könyvtára. A rászorulók minden tanév elején ingyen kölcsönözhették a számukra szükséges tankönyveket.

A hosszas gyarapodás után a '40-es években - feltehetőleg két selejtezés során - drasztikusan csökkent az állomány. 1958-tól kezdve az iskolának már egy könyvtára volt, azonban ezen belül még mindig külön egységként kezelték a régi tanári, ifjúsági és segélykönyvtárt. 1971-től az oktatási tárca rendelete végleg egységesítette az iskolakönyvtárakat. Napjainkra a könyvtár mindegy 40.000 kötettel büszkélkedhet. A korábbi segélykönyvtár sem tűnt el teljesen, ma is létezik egy olyan részleg, ahol a tankönyveket gyűjtjük.

Jobbágy Károly - az utókorra gondolva, a könyvtár falain távolabbra tekintve - létrehozott egy figyelemreméltó kézirat gyűjteményt is. Megkereste író- és költőtársait, hála kezdeményezésének, ma már irodalomtörténeti értékű kéziratok vannak a gimnázium birtokában. Többek között Illyés Gyula, Nagy László, Simon István, Képes Géza, Váci Mihály vers kézirata, Németh László, Lengyel József, Veres Péter prózai művének kézirata, írók-költők dedikált fényképei gazdagítják a könyvtárt.

Minden oktatási intézménynek megvan a maga jellegzetes stílusú diáklapja, nincs ez másképp az Eötvös József Gimnáziumban sem. Egy, a tanulók által szerkesztett (első szerkesztője Szabó Miklós VIII. oszt. tan.) diáklap indítását választmányi határozat szolgalmazta 1930-ban, 1937-ig nyomon követhető a kisalakú 22 oldalas kiadvány élete. A borzalmas háborús évek alatt hallgatott a lap, majd 1955 februárjában megjelent a Veres Pálné Gimnáziummal közösen kiadott "Diákélet". Ugyanezen év októberében ismét önállósult és azóta is a fejlécen "Eötvös-diák" felirat olvasható. Olyan kiadvány indult útjára, mely az 1980-as években mindig a legszínvonalasabb diákújságok között szerepelt, elnyerve "a legjobb diákújság" címet. Ennek a szellemnek, elvárásnak igyekszik most is eleget tenni az évente többször megjelenő Eötvösdiák.

Továbbsorolva a büszkeségeket, még 1958-ban a gimnázium tanárai Kiss István tanár úr, a Baráti Kör örökös elnökének kezdeményezésére a szülői választmány és a diákok elhatározták egy "vizitelep" megépítését. A választás Balatonfenyvesre esett, ahonnan lenyűgöző látvány nyílik a szemben levő Badacsonyra és a környék hegyeire. A tanárok és a diákok - nem kis részben a szülők segítségével - felépítették a tábort, mely immáron nyaranta 600 diáknak ad lehetőséget a vízi és egyéb sportok gyakorlására a jó levegőn. Ehhez kapcsolódik az a kedves hagyomány, hogy az első osztályba beiratkozók itt, a "nulladikos tábor" keretében ismerkedhetnek egymással, tanáraikkal és kapnak az idősebb társaktól hasznos gyakorlati útmutatást az iskolai hétköznapokra. Az évente megszervezett tanulmányi táborok keretében mindenki érdeklődésének megfelelő tantárgyból bővítheti tudását.

Az iskola németországi, szlovén és erdélyi gimnáziumokkal tart fenn kapcsolatot. Minden évben csereutazások keretében ismerkedhetnek meg a diákok egymás országával.

A sporttevékenység lehetősége a zsúfolt Belvárosban igen behatárolt. Ennek ellenére a két tornateremben, a két udvaron, a kondicionáló teremben, a "dühöngőben" és a margitszigeti Sportuszodában lelkes és eredményes sportélet zajlik. A Diáksportkör keretében minden évben labdarúgó, kosárlabda, úszó, asztalitenisz, sakk házibajnokságon vesznek részt az osztályok. Téli és nyári sporttábor, sítúrák színesítik a választási lehetőségek palettáját. 1985-től működik az Eötvös József Gimnázium Öregdiák Sportolók Baráti Köre, évente két alkalommal tartva rendezvényeiket. A sok híres, iskolánkban végzett sportoló közül - a teljesség igénye nélkül - álljon itt néhány név:

Bakó Pál (öttusázó)

Cserkúti József (autóversenyző)

Csizmadia István (kajakozó)

Felkai László (vízilabdázó)

Ferjáncz Attila (autóversenyző)

dr. Kamuti Jenő (vívó)

Kásás Zoltán (vízilabdázó)

Keserű Lajos (vízilabdázó)

Sárosi György (labdarúgó)

Vincze Balázs (vízilabdázó)

A 150 év alatt 15 kinevezett igazgató vezette a gimnáziumot:

Weiser József (1854-1855) megbízott igazgató

Stern István (1855) megbízott igazgató

Walser Ede (1855-1860)

Ney Ferenc (1860-1889)

Báthory Nándor (1889-1905)

Kiss E. János (1905-1906) megbízott igazgató

dr. Weszely Ödön (1906-1909)

dr. Kopp Lajos (1909-1924)

dr Erődy Kálmán (1924-1941)

Ghymes Béla (1941-1946)

Székely Károly (1946-1951)

dr. Lengyel Dénes (1951-1952)

dr. Donászy Ferenc (1952-1961)

Zentai Károly (1961-1962) megbízott igazgató

dr. Fodor József (1962-1964)

Paál József (1964-1976)

Barek István (1976-1984)

Dömsödi Jánosné (1984-1989)

Doba László (1989-től)

A gimnáziumban számontartják az iskola falai között tanult és tanított híres embereket. Alexits György Kossuth-díjas akadémikus matematikát és fizikát tanított 1938-44. között. Dr. Király György kiváló tanár és tudós filológus emlékét is ápolják. A 100 éves jubileum évétől kezdve, diákok kezdeményezése nyomán, a híres pedagógusok, az itt végzett nevessé vált diákok nevét egy-egy tanterem őrzi. Így az osztályba belépő tanuló naponta láthatja Riedl Frigyes, Alpár Ignác és a többi kiválóság nevét. Tanárunk volt még dr. Bárczi Géza nyelvész, Ádám Jenő zenetörténész, Forrai Miklós kórusvezető, Pósa Lajos író.

A tanárokról, igazgatókról való megemlékezésen túlmenően nem felejtkezhetünk el a híressé vált Eötvös-diákokról sem. Itt tanult Karinthy Ferenc - aki tanítás után gyakran benézett a Reáltanoda utca folytatásában található, a Károlyi és az Irányi utca sarkán levő Central Kávéházban üldögélő édesapjához -, Keleti Márton filmrendező, Banda Ede gordonkaművész, Eck Imre balettművész, koreográfus és megannyi más, humán foglalkozást választó híresség. Igazolva, hogy a reáliskolában odafigyeltek a humán érdeklődésű gyerekekre és magas színvonalú képzés volt valamennyi tantárgyban. A teljesség igénye nélkül néhány olyan régi Eötvös-diák neve, akire méltán lehetnek büszkék a ma itt tanulók is: Alpár Ignác, Gundel Károly, Hubay Jenő, Lechner Ödön, Róth Miksa, Schulek Frigyes, Steindl Imre, Ungváry László, Zala György.

"Az Eötvös Gimnázium történelme során mindig azzal emelkedett az azonos típusú iskolák fölé, hogy hangulata van, hogy programja van, hogy szigorú, de emberséges követelményt állít tanulói elé." - foglalta össze az iskola jellemzőit Doba László igazgató a 140. évfordulón megjelent jubileumi évkönyvben közreadott írásában.

"Nem pihenhet meg senki önárnyékában" - Eötvös József aforizmáját megfogadva az iskola vezetése ma is azon fáradozik, hogy a patinás névhez hűen keresse a további lehetőségeket az oktatás színvonalának emelésére.

Budapest, 1998. március
Összeállította: Marth Miklós 12.D
Segítségére voltak: Benson Zsolt 12.D, Horváth Gábor 12.D