Kedves 21.C !

Örülök, hogyha sikerül ismét találkozniuk, sajnos én nem járok épp akkor Budapesten, pedig szívesen láttam volna viszont az osztályt. Igazán nem könnyű magam elé képzelni a 21.C osztályt, csak a 9.C lebeg a szemeim előtt, hisz igazán akkor találkoztunk utoljára, azon a kedves tanyán a Sziszánál (remélem stimmel a név, a névmemóriám továbbra sem a legjobb)... Remek, hogy az Andi szervezi a mostani találkozót, mert ez azt jelenti, hogy nem mindig csak ugyanazok, akik törődnek az ilyesmivel. A közösen eltöltött iskolai évek olyan korszakát jelenti az életnek, amire érdemes együtt visszaemlékezni, felfrissíteni az akkori évek gondolatait, hangulatait és terveit. Mintegy mérleget készíteni az azóta megélt dolgokról, rácsodálkozni az új vonásokra másoknál és magunknál. Szembesülni azzal, hogy az élet milyen váratlan fejleményeket eredményez az egyes emberek életében, vagy hogy mi is lett az eltelt évek alatt az egykor megváltoztathatatlannak gondolt dolgokból. Nagyon szeretek találkozókra járni, már csak azért is, mert ilyenkor mérhetem le, hogy a tanítványaimról kialakított elképzeléseim mennyire igazolódnak hosszú távon. Sokszor ilyenkor tudok meg olyan diákcsínyeket az érintettektől, amelyeknek az én csalhatatlannak gondolt módszereim ellen dolgoztak ki és hatékonyan alkalmaztak az osztályban. Ilyenkor az ember alázatot tanul és ez mindenkire ráfér.
Minden ilyen találkozónak egy kicsit "Találkozás egy fiatalemberrel" hangulata van számomra.
Ennyi eszmefuttatás után szeretném üdvözletemet küldeni mindenkinek, aki ott lesz. Az én beszámolóm arról szól, hogy már másfél éve befejeztem az itteni iskoláimat. Először svéd nyelvből kellett érettségi szintű képzettséget szereznem, hogy elfogadtathassam a diplomámat. Ez meg is történt, de nem fogok tanítani, hanem elvégeztem egy nővérképzöt és a férjem mellett, aki orvos (egyébként osztálytársak voltunk a gimnáziumban), nővérként dolgozom egy magánklinikán. Sokat olvasok svédül, ami egy nagyon szép és aránylag egyszerű nyelv. Nagyon érdekes a svéd irodalom, sajnos magyarul nem lehet ezeket a könyveket megtalálni, ahogy a magyar könyveket sem svédül. Viszont nagyon nagy élmény a régi klasszikus kedvenceimet most svédül is elolvasni. Mindkét fiam és anyósom is Budapesten él, így elég gyakran otthon vagyunk és sokat utazunk. Az Eötvösben sok új tanár van, de azért ahányszor tehetem belátogatok, hogy meglátogassam a volt kollégákat.

Sok szeretettel kívánok egy nagyon kellemes osztálytalálkozót és minden jót:

Korányi Julianna

2006.