Az Eötvös József Gimnázium Baráti Egyesülete 1905-ben alakult meg. 2005-ben lett 100 esztendős. Az akkor még Pesti Főreáltanoda öregdiákjai hozták létre, hogy segítsék régi iskolájukat és a rászoruló diákokat. A néhány tucat fővel alakult egyesületnek ma már több mint 2000 tagja van, s e tekintélyes létszámnak illene tükröznie az öregdiákok erejét és összefogását.  A száz esztendős jubileum ezért arra kötelez minket, hogy erősítsük a kötelékeket, s amennyire csak lehet, tagságunk segítse régi iskoláját és természetesen egymást is. A honlap is igyekszik mindent megtenni ebben az ügyben.

A Baráti Egyesület Története

Nem tudom, ma is úgy van-e, mint régen volt, amikor mi jártunk a belvárosi reáliskolába, mert hiszen azóta nagyon sok minden megváltozott ezen a világon. Nagyon megváltoztak az országnak és egyeseknek életviszonyai és ezeknek hatása alatt megváltozott az emberek, de főleg a fiatalság lelki világa. Változtak a gondolatok és az érzések, amelyekkel a fiatalok a világot általában nézik és különösen megváltozott mindaz, ami az erkölcsi tekintély fogalmával kapcsolatosan annak idején a mi lelkünket uralta. Szülőt, tanárt, nevelőt és az ország nagyjait ma – úgy gondolom – más szemmel nézik, mint ahogyan azt valaha mi tettük. ... Mindaz, mai az intézetben szerzett benyomásainkból lelkünkben, emlékezetünkben megmaradt, az idők folyamán mindig jobban tisztul és nemesedik. Azok  a minden diák életében elmaradhatatlan kellemetlen emlékek mindinkább elhomályosodnak, háttérbe nyomulnak és a kellemesek, a jók a visszaemlékezés tükrében mindinkább szebbnek látszanak. ... A mi lelkünkbe a belvárosi reáliskola mélyen bele van vésve. ... A volt növendékeknek ebből a lelki szükségletéből, ebből az érzelmi momentumából fejlődött ki az Eötvös Barátok Egyesülete. (Schimanek Emil műegyetemi tanár, az Eötvös Reáliskola Barátai Egyesülete elnökének emlékező szavai)

Az alapítás: 1905

A Baráti Egyesület az 1904-05-ös tanévben – iskolánk félévszázados jubileuma idején jött létre. Néhai Alpár Ignác, nagynevű építőművészünk rakta le első alapjait. Akkor az intézmény még aránylag szűk keretekben működött és leginkább intézet növendékeinek támogatását tűzte ki céljául. (Schimanek Emil)

A megalakulás 1905. január 20-án történt, s az Egyesület első elnöke Alpár Ignác lett. Ő akkoriban a Mérnök- és Építész Egyesületben toborzott híveket, minthogy a volt tanítványok jelentős része a mérnöki pályára került.

Az Egyesület történetének első szakasza: 1905-1914

Az iskolai évkönyvek ebben az időszakban arról emlékezik meg, hogy az Egyesület az alapítvány kamataiból mekkora összeggel hány tanulót támogatott. Átlagosan évente száz körül mozgott azoknak a  tanulóknak száma, akik részesültek ingyen rajzoló szerekben.

Az Egyesület 1914 és 1923 között szüneteltette tevékenységét.

Az Egyesület történetének második szakasza:

Az újbóli megalakulás az 1922-1923-as tanévben történt.

Az Eötvös József Főreáliskola Barátainak Egyesülete (EFBE) 1923 május 14-én tartotta alakuló ülését, melyen részt vett az iskola igazgatósága és tanári kara is. Az alakítás Wolf Sándor gyárigazgató nevéhez kötődött, céljaként az intézet nevelő-és oktató munkájának segítését határozta meg, hogy méltó maradhasson dicső múltjához és nemes hagyományaihoz. Az első összejövetelen 142.000 korona folyt be önkéntes adományokból. Tíz szakosztály alakult: irodalmi, képzőművészeti, zenei, műszaki, ifjúsági vörös kereszt, cserkészeti, általános sport, jóléti, kirándulási és gazdasági. Legelőször a jóléti és a cserkészeti látott munkához. Segédtankönyv mozgalmat indítottak el, szegény tanulókat juttattak taneszközökhöz, jutalomkönyveket biztosítottak a jeles növendékeknek, kiegészítették a cserkészek tábori felszerelését. Az Egyesülethez nemcsak az öregdiákok csatlakozhattak, hanem a jelenlegi növendékek szülei is.

Az 1923-24-es tanévben összesen 3 millió korona folyt be az adományokból, melyet a következő támogatásokra fordítottak: tanári könyvtár, sportkör, vöröskereszt, zenekar, cserkészek, iskolai színpad, nyaralási segélyek, jutalomkönyvek. Az Egyesület elnöke mindent megtett az alapítvány vagyonának növelésére: Az 1924. június 5-én tartott szülői értekezleten az egyesület nagyérdemű elnöke Wolf Sándor vezérigazgató úr a jelenlevőket újabb adakozásra szólította fel

Az évkönyvek szerint 1925-ben az Egyesületnek 39 választmányi és 388 rendes tagja volt. Titkárnak Schoket Ödön tanárt választották. Ebben az évben célul tűzték ki egy iskolai múzeum létesítését, és elhatározták, hogy az iskola hősi halottainak emléket állítanak.

Adakozásból 11 millió korona gyűlt össze, melyből 3 millió jutott az intézeti rádiókészülék költségeinek kiegészítésére, 7 millió tanulók segélyezésére és 1 millió a tanári könyvtár gyarapítására.

A következő tanév októberében megtartott gyűlésen Wolf Sándor elnök az alapszabálynak megfelelően lemondott, de a közgyűlés eddigi érdemei elismeréseként tiszteletbeli elnöknek választott meg. Az új tisztikar a következőképpen állt fel:

• Az új elnök: Schimanek Emil műegyetemi prorektor (az iskola egykori tanulója)
• Ügyvezető elnök: Erődi Kálmán igazgató

   

• Titkár: Schoket Ödön tanár

   

• Pénztáros: Szőke Jenő bankigazgató

   

• A választmány 30 tagú lett, a tagság létszáma 420 fő volt.

   

A következő tanévtől kezdve (1926-27) elhatározták, hogy az egyesületi élet elmélyítése céljából kéthavonta vacsorákat szándékoznak tartani. 1927. Február 14-én tartották az elsőt, melyen több mint százan jelentek meg a régi diákok és a jelenlegi tanárok közül. Beszédet mondott Alpár Ignác, Kiss E. János (az iskola volt tanára) és Erődi Kálmán igazgató. Megemlékeztek Wolf Sándorról, aki ebben az évben hunyt el. A tagdíjakból 862 pengő folyt be, melyből támogatták a cserkészeket, az egyházi énekkart, és az iskola növendékeinek olaszországi tanulmányútját.

Az 1927-28-as tanévben a legkiemelkedőbb esemény a Vigadóban március 25-én rendezett hangverseny volt. Ezt nemcsak anyagilag és a szervezésben támogatta öregdiákunk Hubay Jenő dr., a főrendiház tagja, hanem fel is lépett. A Vigadó nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség tomboló lelkesedéssel ünnepelte az örökifjú mestert, iskolánk és az egész ország büszkeségét. Góth Sándor az iskola volt diákja is szavalt a közönségnek. A hangversenyről a sajtó is az elragadtatás hangján emlékezett meg, kiemelvén azt a példátlanul magas művészi színvonalat, amely ezt a jótékonysági hangversenyt az objektív kritika előtt is művészeti eseménnyé tette. ... Ezúton is mélységes hálánkat fejezzük ki elsősorban Hubay Jenő úr őméltóságának, aki fáradságot nem kímélve karolta fel volt iskolájának ügyét s ezzel örökre élő példát adott az utána következő nemzedéknek. A 1472 pengős befolyt jövedelmet a Hermes-bankban helyezték el, és felhatalmazták az igazgatót, hogy szabadon gazdálkodjon vele.

Az egyesület ebben az évben is több társasvacsorát rendezett. Az első ilyen összejövetel előtt Alpár Ignác tartott előadást a kelet-római birodalom művészeti emlékeiről. Akik akkor hallottuk az ősz mestert, nem gondoltuk, hogy alig pár hónap múlva szomorodott lélekkel ravatalához kell járulnunk. Díszelnökünk neve egyesületünkben örökké élni fog.

Mivel az 1928-29-es tanévben Az egyesület működésének hetedik esztendejébe lépett. Az alapszabályok értelmében tisztújító közgyűlést kellett tartanunk. Ennek eredményeképpen:

• Elnök: Schimanek Emil
• Titkár: Schoket Ödön
• Pénztáros: Krausz Vilmos tanár
• (A választmány létszáma 35 fő volt, a tagságé 367 fő.)

A következő iskolai évben (1929-30) az egyesület bekapcsolódott a 75 éves jubileumot előkészítő munkálatokba. Magára vállalta a már régóta tervezett hősi emlékmű bronzba öntését és a felállítás helyének átalakítását. A szobrot Ligeti Miklós szobrászművész (öregdiákunk) készítette és ajándékozta az iskolának. A rákövetkező évben megtörtént az emlékmű átadása. Az építéshez hozzájárultak: Sorg Antal anyaggal, Szirtes Béla és Heintz Gusztáv, az építés vezetői, buzgó közreműködéssel minden ellenszolgáltatás nélkül, azonkívül a régi Eötvös-diákok százai lelkes adományaikkal támogatták az emlékmű létrejövetelét.

Az iskola jubileumi évében, 1930-ban egy másik egyesület is megalakult. A Belvárosi Reáliskola Iskolatársainak Szövetsége azokat a régi tanítványokat tömörítette, akik csak az öregdiákokat akarták bevonni az egyesületi munkába, a szülőket nem. A széttagoltság azonban nem vált egyik egyesület javára sem, ezért a Baráti Egyesület azt a célt tűzte ki maga elé, hogy fuzionáljon a Belvárosi Reáliskola Iskolatársainak Szövetségével. Ez az 1932-33-as tanévben valósult meg, amikor is április 2-án fuzionált a két egyesület. Az új név: Eötvös József Reáliskola volt tanítványainak és Barátainak Szövetsége. A vezetőség kijelentette: Az új szövetség gondjának legfőbb tárgya továbbra is az intézet növendékseregének testi és lelki jólétét és iskolázása után az életben való boldogulását előmozdítani.

A Szövetség következő évi működésének fő feladata az volt, hogy megalapozza a további évek munkaprogramját. Sikerült megállapodniuk egy új alapszabály-tervezetben, melyet végül a Belügyminisztérium is jóváhagyott.

Az 1934-35-ös és az 1935-36-os tanévekben az Egyesület vezetése sajnálattal állapította meg, hogy az érdeklődés folyamatosan csökken, s ennek a folyamatnak a megállítására minden erőt igyekezett mozgósítani. A fő cél tehát a tagok számának növelése volt. Az egyesület évjáratok szerint összeállította a volt tanítványok névsorát és belépésre szólította fel őket. A szülői értekezleteken is tartottak propaganda előadásokat. A választmány emellett a tagdíjak erőteljesebb beszedését határozta el, akár pénzbeszedő útján is.

Az 1936-37-os iskolai évben - az alapszabályok értelmében - megvált elnöki tisztségétől Schimanek Emil, akit a közgyűlés hálája jeléül örökös tiszteletbeli elnökké választott. Az új elnök vitéz Hellebronth Antal altábornagy lett. Az Egyesület a tanév minden iskolai ünnepségén képviseltette magát, s a vezetőség úgy döntött, hogy az érettségi találkozókat az évzáró ünnepségre szeretné áthelyeztetni. Az idén a 40-30-25-20-15 és 10 éves évfordulót ünneplők jelennek meg, kik felújítják kedves emlékeiket, majd az ünnepélyen résztvevők buzdító szókat intéznek az ifjúsághoz és megemlékeznek volt tanáraikról.

A következő tanévben az Egyesület minden hónapban tartott vacsorákat, melyeken örömmel állapították meg, hogy bár csak azokat tekinti az egyesület a jövőben tagnak, akik tagsági kötelezettségüknek megfelelnek, mégis tekintélyesen emelkedett a tagok száma. ... Minden remény megvan arra, hogy a jövő évben a tagok száma ismét gyarapodni fog, az egyesület élete pedig bensőségesebb és lüktetőbb lesz.

Mivel az Egyesület elnöke bevonult, az 1939-40-es tanévben Karády János székesfővárosi műszaki tanácsos, ügyvezető elnök vezetésével tettek eleget kitűzött céljaiknak. Az önképzőkör szakosztályai útján hétféle tárgykörű pályatételt tűzött ki 140 pengő díjjal.

A következő tanévben Schön Győző lett az Egyesület elnöke. Ekkortól minden hónap első hétfőjén este nyolc órakor tartották az összejöveteleket az Erzsébet-pince helyiségében (Egyetem u. 5), míg 1944-ben ezeket a gyülekezési tilalom meg nem szüntette. 

Az egyesület 1944-45 és 1987-88 között nem működött.